A patológiai diagnosztika az emlőrák kivizsgálásának fontos részét képezi, ami a daganat morfológiai jellemzőiről történő száraz adatközlésén túl egy­re inkább az adatokat „felhasználóbarát” formában közlő, egyfajta tanács­adói szerepkör felvállalását is jelenti. A modern patológia másik feladata, hogy az egyre bővülő modern kezelési modalitások mögé a naprakész tárgyi tudást nemcsak felsorakoztassa, hanem az információs tér labirintusában segítse a kezelőorvost a betegség legeredményesebb kezeléséhez vezető út megtalálásában

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

Az emlőrák a világon a leggyakoribb daganatféleség a nők körében. Az elmúlt évtizedekben a betegség pontosabb megismerésének köszönhetően az alapvetően sebészeti kázusból az emlőrák egy multidiszciplináris team által kezelt betegséggé fejlődött.¹ Az összefoglaló az emlőrák evidenciákon alapuló, aktuális kemoterápiás kezelési irányelveit mutatja be.

Egyes ráksejtek képesek neuronszerű tulajdonságokat kifejleszteni, és szinapszisok segítségével integrálódni az agyi hálózatokba.

A neoadjuváns kemoterápiára adott komplett patológiai válasz jó kimenetelt ígér emlőrákban.

A fiatal emlőrákos nők túlélését nem befolyásolja BRCA státuszuk.

A cukorbetegség és a rosszindulatú daganatok egyaránt a halálozás és a súlyos funkciócsökkenés jelentős okainak számítanak világszerte. A 2011-es adatok szerint csak Európában 52,6 millió körül volt a diabéteszes betegek száma, és a felnőttkori halálozás 10%-a cukorbetegségre vezethető vissza. Ugyanakkor 3,4 millió európai rákbeteget tartottak számon, és 2012-ben 1,75 millió ember halt meg rosszindulatú daganat következtében. Az összes rákos eset több mint felét az emlő-, colorectalis, prosztata- és tüdőtumorok teszik ki.

Egy nagy retrospektív analízisben Agarwal és munkatársai összehasonlították az emlőmegtartásos műtétek és a teljes emlőeltávolítás (mastectomia) eredményeit, és úgy találták, hogy az emlő egy részét megtartó,„konzerváló” műtétek után – akár sugárkezeléssel, akár nélküle – jobb túlélési mutatókat várhatunk. Az emlőmegtartó műtéttel kezelt betegek 5 éves és 10 éves túlélése szignifikánsan jobb, a különbség akár 11%-os is lehet a 10 éves túlélésben a mastectomiával és sugárkezeléssel ellátott betegcsoporthoz képest.

Vizsgálataink célja a foszfatidilinozitol-3-kináz/AKT (PI3K/AKT) növekedési jelátviteli útvonal genomikai paramétereinek összehasonlítása volt különböző emlődaganat-típusokban. A PI3K/AKT jelátviteli útvonal gyakran mutat fokozott aktivitást emlődaganatokban a PI3K-aktiváció vagy a proteinfoszfatáz és tenzin homológ (PTEN) inaktiválódása következményeként, így a szignálútban szereplő gének aktiválása/inaktiválása meghatározó szerepet játszik a kemorezisztencia (tamoxifen, trastuzumab) kialakulásában is. Ezért célul tűztük ki a PTEN-vesztés mechanizmusainak és a PI3K katalitikus alegysége (PIK3CA) „forrópont”-mutációinak meghatározását, mivel ezek az adatok a terápiás érzékenység előrejelzését teszik lehetővé. Új terápiás célpontok meghatározására PTEN-deficiens MCF10A sejtvonalat használtunk. Vizsgálatainkban 69 primer emlőtumorban határoztuk meg a PTEN-mRNS-szintet, a PTEN- és PIK3CA-mutációkat, valamint a PTEN-allélvesztést és promoter-hipermetilációt. PTEN-hiányos és PTEN-t expresszáló izogenikus MCF10A emlőráksejtvonalak mRNS-expressziós mintázatát oligonukleotid microarray segítségével hasonlítottuk össze, PD166866 FGFR1-inhibitorral szembeni érzékenységüket citotoxicitási assay-vel vizsgáltuk. Eredményeink szerint a tripla-negatív (TN) daganatok mintegy 68%-ában, míg az ER+/PR+ és HER2+ tumorok 45%-ában következetett be a PI3K/AKT út fokozott aktivitása. A TN és HER2+ daganatokra a PTEN gén funkcióvesztése jellemző. Az ER+/PR+ daganatokban vagy a PTEN-inaktiváció, vagy a PI3K-aktiválódás figyelhető meg. A HER2+ daganatok egy csoportjában a PTEN-inaktiváció és a PI3K-aktiváció együttesen fordul elő. A PTEN-hiányos MCF10A emlőráksejtvonalban fokozott expressziót mutattak a fibroblaszt növekedési faktor 2 (FGF2)/FGFR1 jelútvonal egyes tagjai. Feltételezzük, hogy a PTEN hiánya felerősíti az autokrin FGF-szignalizációt, mely fokozza a sejtproliferációt. Az FGF2 és FGFR1 ígéretes terápiás célpont lehet a PTEN-negatív emlődaganatokban. Magyar Onkológia 59:346–351, 2015

Kulcsszavak: PI3K/AKT szignálút, PTEN, terápiás rezisztencia, célzott terápia, FGFR1

Az emlőkarcinómák kezelése céljából kifejlesztett számos új hatóanyag megváltoztatta a terápiát. A daganatsejtek receptorstátusának függvényében különféle terápiás szerek állnak rendelkezésre.